A sajt eredetét máig homály fedi – senki sem tudja, hogy ki, mikor és miként készítette az első sajtot. Ismerünk mondákat, legendákat a sajt alvadásának felfedezéséről, és nagyon sokszor a mitológiai alakok is „sajtközelbe” kerülnek, de egyértelműen csakis a ránk maradt régészeti és írásos emlékek adnak valós támpontot, ha a sajtkészítés titkát próbáljuk megfejteni.
Az Eufrátesz vidékén előkerült leletek tanúsága szerint már Krisztus előtt 6-7000 évvel is készítettek sajtot.
A Biblia pedig egyértelműen bizonyítja, hogy az időszámítás előtti évezredben a sajt már jól ismert, és nagyra tartott élelem volt:
17. És monda Isai az ő fiának Dávidnak: Vedd testvéreid számára ezt az efa pergelt búzát és ezt a tíz kenyeret, és sietve vidd el a táborba testvéreidhez.
18. Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek, és látogasd meg testvéreidet, hogy jól vannak-e, és hozz tőlük jelt. (1 Sám. 17, 17-18)
A finom csemegét az ókori görögök sem vetették meg. Önálló fogásként is kínálták a sajtot, de szívesen használták egyéb ételeik ízének gazdagítására is. Olyannyira nagyra tartották, hogy egyenesen isteni ajándékként tisztelték - a mézzel és az olívaolajjal együtt. A monda szerint Arisztaiosz, Apollón és Küréné nimfa fia, Hermész gyermekeitől tanulta meg, hogyan kell a tejet megalvasztani, sajttá érlelni, és azt is, hogyan kell méhkast építeni és vadolajfát nemesíteni. Arisztaioszt a tudománya átadásáért a későbbiekben istenként tisztelték.
Sőt, az egyik mitológiai jelenet alapján maguk az istenek is kedvelték a sajtot, habár egy kicsit más formában jutottak hozzá, mint ahogy azt megszoktuk. A történet szerint Artemisz, az állatok és a vadászat istennője ugyanis a nőstényoroszlántól fejt tejből készített fehérsajtot, majd ezt szolgálta fel eledelül az isteneknek.
A különös mesebeli sajtról sajnos nincs bővebb információnk, annál több van viszont a jó étvággyal és rendszeresen fogyasztott valódi, ókori sajtokról.
A rómaiak messze földön híres étkezési szokásait csak a legkiválóbb élelmiszerek elégíthették ki: a fűszeres és füstölt sajtok ezért szerepelhettek az étlapjukon. A Római Birodalom összeomlását követően a kolostorok lakói őrizték meg és vitték tovább a sajtkészítés tudományát.
Az emberöltőkön átívelő, évezredes hagyomány változatlanul része az olasz és görög konyhaművészetnek, a mediterrán sajtok ma is világhírűek.