Rövid összefoglaló immunrendszerünk működéséről
Az immunrendszerünk sejtek, szövetek, szervek összesége melyek együtt harcolnak a testünket támadó „idegen behatolókkal” szemben. Ezek főleg mikrobák, kicsi fertőzést okozó élőlények, mint a baktériumok, vírusok, paraziták és gombák. Mivel szervezetünk kitűnő környezet lehetne számtalan betolakodó számára, így ezek rendszeresen próbálnak meg betörni szervezetünkbe. Mikor a szervezetünk tévesen ítél meg egy célpontot, az számtalan kedvezőtlen folyamatnak lehet a forrása, mint például az allergia. Immunrendszerünk képes felismerni betegségek millióit és emlékezni is rájuk, képes váladékot és sejteket termelni, melyek legyőzik a behatolókat. A siker titka egy bonyolult és rendkívül dinamikus kommunikációs rendszerben van. Sejtek millió dolgoznak össze, mint egy felhőnyi méh rajzás közben, információt továbbítva egymás között oda és vissza. Amikor az immunsejtek vészjelzést kapnak, akkor azok megváltoznak és erős kemikáliákat (hírvivő molekulákat) kezdenek el termelni. Az egészséges, felkészült immunrendszer képes megkülönböztetni a szervezet saját sejtjeit az idegenektől. Normál esetben szervezetünk helyesen ismeri fel azokat az anyagokat, élőlényeket melyek ártalmatlanok. Ám ha szerveztünk károsként ítéli meg, akkor beindul immunrendszerünk válaszreakciója. Bármi, ami képes immunválaszt kiváltani azt antigénnek hívjuk. Esetenként szervezetünk tévesen hoz ítéletet és támadást indíthat saját sejtjei ellen. Ezt hívjuk autoimmun betegségnek. Hasonlóképpen téves reakciókat válthat ki egy ártalmatlan molekula is, mint például a pollen. Ennek az eredménye az allergia. Ezek az antigén részecskék egyben allergénnek is, vagyis pontenciálisan hordozzák az allergiás reakciók kiváltásának lehetőségét.
Az elsődleges nyirok szerveink felelősek a B és T sejtek előállításáért, a B sejt a csontvelőben (bone marrow) és a T sejt a csecsemőmirigyben (thymus) termelődik, majd a másodlagos nyirokszervekbe vándorolnak. A B sejtek felelősek az antitest termelésért, melyeknek feladata a vérben keringő antigének levadászása. Minden B sejt úgy van programozva, hogy specifikus antitesteket termeljen, tehát egy B limfocita (nyiroksejt) olyan antitesteket fog termelni, ami gátolja azt a vírust, ami a megfázást okozza, míg egy másik azt a baktériumot fogja támadni, amely a tüdőgyulladásért felel. Egy antigén úgy passzol antitestjéhez, mint kulcs a zárjához és amikor összekapcsolódnak, akkor megjelöli az antigént a megsemmisítésre. Az antitestek az immunoglobulinok csoportjába tartoznak, innét is jön a különböző antitestek fajtáinak elnevezése, mint például az IgE (Immunoglobulin E) ellenanyag, melynek munkája a parazita fertőzés elleni védelem. Itt is előfordul téves működés, ami szintén allergiás reakciót vált ki. A T limfociták a már megfertőzött sejtek felismerésében játszanak szerepet. Két féle képpen járhatnak el, vagy indirekt módon idéznek elő immunválaszt, vagy direkt módon megtámadják a fertőzött sejtet. A segítő T sejtek a vesznek részt az első verzióban úgy, hogy koordinálják az immunválaszt és a citotoxikus vagy gyilkos T sejtek vesznek részt a közvetlen támadásban.Természetesen immunrendszerünk ennél sokkal komplexebb, de úgy gondolom ennyi talán elég lesz ahhoz, hogy könnyebben megértsük az allergia működését.
Az allergiás reakció
A legtöbb allergiás reakciónk egy hibás vészjelzésnek köszönhető, amikor egy ártalmatlan anyagot félreismer szervezetünk és immunreakciót vált ki ellene. Az allergia leggyakrabban életünk első 3 hónapjában alakul ki, de néha akár születésünk pillanatában is már fennáll, persze ez főleg az örökletes allergiáknál lehetséges. Sok esetben előfordul, hogy allergiánk nem kísér minket egész életünkben, lehetséges, hogy egyszerűen kinőjük.
Az immunológiai alapja az allergia kialakulásának az, hogy amikor egy idegen anyag kerül a szerveztbe, akkor azt a szervezet egy úgy nevezet naiv T sejtnek prezentálja, ami ennek hatására segítő T sejté alakul. Ha ez a segítő T sejt Th2-es sejt lesz, akkor az azt jelenti, hogy az immunrendszerünk allergénként könyvelte el a szervezetünkbe került idegen anyagot. A Th2-es típusú segítő sejtek felelősek azoknak a kemikáliáknak a kibocsátásért, melyek felelősek az immunrendszer azon területeinek indukálására, melyeket allergiás reakcióként is ismerünk. Ezért is hívják az allergiát Th2 betegségnek. A kibocsátott kemikáliákat interleukinoknak nevezzük, melyek aktiválják a korábban tárgyalt B sejtek IgE termelését és a hízósejtek toborzását. Ezután az antitestek hozzákötődnek a hízósejtekhez és a bazofil granulocitákhoz. Mind a kettő fajta sejt a fehérvérsejtek csoportjába tartozik és gyulladásos immunreakciókért felelnek. Tehát mikor ezek az IgE antitesttel ellátott fehérvérsejtekhez kapcsolódnak az allergénnek minősített molekulák, annak hatására bocsátanak ki olyan kemikáliákat, melyek felelősek a tünetekért. Ezt a folyamatot szenzibilizációnak hívják és ez az első lépése az allergia kialakulásának.
A következő fázis a tüneti fázis. Az összes allergiás reakciónak az alapja a kereszt kötődés, mely azt jelenti, hogy az allergén kettő IgE antitesten kötődik meg egyszerre, mégis a tünetek különböző szerveken jelenhetnek meg, mint például a bőrön, gyomorban, szemen...
Az allergének általában fehérjék, melyek kis mennyiségben képesek a Th2 sejtek interleukin termelését beindítani. Jelenleg még nem tudták meghatározni azt a protein struktúrát, amely egyértelműen az allergénekre lenne csak jellemző, az biztos, hogy az antigént úgynevezett epitópokon keresztül ismeri fel az antitest, amely 6-15 aminosavból álló felismerhető szekvencia.
Keresztreakciós allergének
Keresztreakció egy antitest képes kötődni kettő különböző antigén epitópjához. Álltalában ezek a proteinek egy családból származnak és lehetséges, hogy külön-külön nem okoznak allergiás tüneteket, viszont együtt igen. Például a nyírpollen és a gyümölcsök elég gyakran tartalmaznak keresztreaktív allergéneket. Gyakran, ha megváltoztatjuk a protein 3D-s szerkezetét például hőkezeléssel, akkor csökkenthető a keresztreakció.
Az ételallergia
Az ételallergia eseteinek száma megnőtt az utóbbi években, mely főleg a környezeti faktoroknak köszönhető, ilyen például a D vitaminhiány, az Omega 3 zsírsavak és az antioxidánsok csökkentett fogyasztása, vagy az elhízás. Rendszeresen próbálnak taktikákat kidolgozni az allergia megelőzése érdekében, valamelyik tanulmányban arról írnak, hogy terhesség alatt és a csecsemőknek nem szabad semmilyen allergia kialakulására hajlamos ételt adni. A Következő tanulmányban már arról írnak, hogy ha fiatalon kezdünk el mogyorót enni, akkor kisebb valószínűséggel leszünk rá allergiások. Sajnos senki nem tud egyértelmű tanácsot adni, hogyan is tudnánk biztosan elkerülni az ételallergia kialakulását, de az biztos, hogy a kiegyensúlyozott egészséges táplálkozással javítjuk gyermekeink és saját esélyeinket.
Az ételallergia során szerveztünk az ételben jelenlévő valamely fehérjére reagál allergiás tünetekkel.
A tejfehérje allergia
A tehéntej fehérje allergia az egyik leggyakoribb allergia az egész világon. A tej több mint 20 fajta proteint tartalmaz és mind potenciális allergén. Főleg csecsemőknél jelentkezik, de végig kisérheti egész éltünket és egyénenként változhatnak a tünetek. A két leggyakoribb allergén a kazein frakciók és béta-laktoglobulin. Az emberi tej béta-laktoglobulin mentes, ezen kívül még a tevék teje ilyen, más emlősöknek, melyeknek szokás tejét fogyasztani a -laktoglobulin a fő tejsavó fehérje. A kazeinnek fajonként változik az aminosav összetétele és a peptid térképe is.
A tehéntejben a kazein alfa-, béta-, kappa-kazeinre frakcionálható, a tejsavó fehérjét pedig a alfa-laktalbumin (alfa-la), béta-laktoglobulin (béta-lg), szarvasmarha szérum albumin (BSA) és az immunoglobulin (Igs) alkotják.
Mivel a fehérjék hő hatására denaturálhatók, így felmerül a kérdés, hogy csökkenthetjük-e a tej allergén tartalmát. Sajnos a kazeinek igen hőstabil fehérjék, így ha kazeinnel van problémánk arra ez nem megoldás és a béta-laktoglobulin is hasonló tulajdonságokkal bír, viszont a BSA és az Igs 70-80 C-on jól bomlik, így ez a két fehérje elveszítheti hőkezeléssel allergén tulajdonságát. Sajtkészítés során a tejsavó fehérjék többsége a savóval távozik a sajtból, a maradék is bomlik, így ha az albumin fehérjére vagyunk allergiások, esetleg megpróbálkozhatunk keményebb érlelt sajtokkal.
A tejcukor érzékenység
A tejcukor vagy laktóz a fő szénhidrát az emberi is az emlősök tejében egyaránt. A laktóz emésztése enzimatikus hidrolízissel történik, ami azt jelenti, hogy a laktózt víz hozzáadásával D-galaktózzá és D-glükózzá alakítják laktáz enzimmel. Csecsemő korban a szervezet megtermeli a laktáz enzimet, felnőtt korban általában nem, vagy csak kis mennyiségben. Ez így van rendjén, jelenleg a föld lakosságának 70% veszíti el felnőtt korra a laktáz enzim termelésének képességét. Vannak viszont akinek megmarad felnőttként is a laktáz enzim aktivitása, azt a hosszú évszázadok alatt végbement mutálódásnak köszönheti. - szerencsés alkat!
Szerencsére ma már egyáltalán nem bonyolult laktózmentes terméket előállítani, megfelelő körülmények között laktáz enzimmel körülbelül 3 óra alatt képesek a laktóz 80% át előemészteni, hogy szervezetünknek ezzel már ne kelljen bajlódnia. Az érlelt tejtermékekben körülbelül 10 nap alatt nullára csökken a laktóztartalom. A baktériumok termelte enzimek tejsavvá alakítják a tejcukrot.
Külön szeretném kiemelni, hogy a tejcukor érzékenység nem azonos a tejfehérje allergiával! A laktózérzékenység során emésztési problémával küzdünk és csak az emésztőrendszerünk vesz benne részt, míg a tejfehérje allergia során szervezetünk immunrendszere vesz részt a betegségben.
Hisztamin érzékenység
A hisztamin egy biogenikus amin, amely elsősorban az immunrendszerünkben játszik fontos szerepet, a bazofil és a hízósejtek termelik. Mikor szervezetünk egy fertőzésre, betegségre gyulladással reagál, az a hisztaminnak is köszönhető. Kitágítja az érfalon átvezető apró kis járatokat, hogy immunrendszerünk sejtjei könnyebben megtudjanak érkezni a támadás helyére. Allergiás reakcióink során is mikor az allergén a hízósejthez kötődik, akkor azok is hisztamin választanak ki magukból, tehát ezeknek az aminoknak fontos szerepe van az allergia folyamata során is. A hisztamint szinte szervezetünk összes szövetében megtalálható. Számtalan faktor hatására felszabadulhat ezekből az immunsejtekből, mint az extrém magas hőmérséklet, trauma, alkohol, bizonyos ételek és gyógyszerek. Ezekben az esetekben a szervezetünk saját maga termeli meg a hisztamin, de számtalan eset van, mikor bevisszük szervezetünkbe ezt a hisztamint különböző ételekkel, mikrobákkal. A hisztamin dekarboxilezéssel keletkezhet egy fehérjéből, ez azt jelenti, hogy egy molekula karboxilcsoportja lecsatolódik és közben szén-dioxid képződik. De nem ez az érdekes, hanem hogy erre a folyamatra sok baktérium képes és ezek közül is jó néhányan az emberi mikrobiom tagjai, vagyis az egészséges bélflóra részét képzik. Ezeket a mikrobákat gyakran használjuk fermentáláshoz is, így a fermentált ételek jelentős részében is található hisztamin. Néhány baktérium még +4 °C is képes dekarboxilezésre, így ha biztosan el akarjuk kerülni a hisztamint érdemes fagyasztva tárolni az ételt. Sok esetben az ételek természetes módon tartalmaznak nagy mennyiségű hisztamint, ilyenek a spenót és a paradicsom is.
Ahhoz, hogy a szervezetünkbe került felesleges hisztamintól megszabaduljunk szervezetünk enzimeket termel. Egészen pontosan kettőt: diaminooxidáz és N-metiltranszferáz. Attól függ épp melyik aktiválódik, hogy szervezetünk mely részén van hisztamin többlet. Hisztamin intolerancia (HIT) akkor alakul ki, ha megszűnik valamelyik enzim termelése a szervezetünkben. Ennek kezelésére azt szokták ajánlani, hogy tartsunk egy hónapon át hisztamin mentes diétát, kerüljük a hisztamint amennyire csak lehet, majd szép lassan próbáljuk meg ételenként visszaszoktatni szervezetünket.
Tehát ebben az esetben nem a hisztaminra vagyunk érzékenyek, csak képtelenek vagyunk lebontani amikor nincs rá szükségünk. Gyakran összekeverik egy szokványos allergiával, pedig ez a betegség az intoleranciák közé tartozik.
Források:
M. Hennebelle, H.F.J. Savelkoul, P.L. Weegels, H.J. Wichers, Reader of Food related allergies and intolerances, Wageningen university and researches
https://edepot.wur.nl/198202#page=70
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0921448806002574
https://link.springer.com/article/10.1186/s40413-017-0173-0
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S002203028580789X
http://acta.bibl.u-szeged.hu/21129/1/szef_tudkozl_017_109-120.pdf
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0301054615000932
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0958694611002251