Panni sajt
Sajtos bolt

Bergamoban jártunk

Hajnali négy óra. Jesszusom, csörög az ébresztő! Ágyból ki (no nemcsak úgy hoppá), kávé be, bőrönd
fel: irány a reptér. A „szállás” szülinapi ajándék, szállás Bergamo városában.
Vár Olaszország, üzen:
Meg tudom, meg tudod csinálni, ez a lényeg!
Fel tudsz kelni, (fel is tudsz ébredni)!
El tudsz szakadni a hétköznapoktól!
Van olyan barát, aki kibír akár hajnal 5-kor is!
A világ a tiéd is, megkaphatod, nyílik neked!
Ha nő vagy, ha férfi, ha nagy a nyomás rajtad, vagy unod az egészet, akkor is, próbáld meg, élvezd és
menni fog!
Előbb ugyan fel kell szállni – rugaszkodj el a valóságtól-, aztán már csak „szállunk, röpülünk”, és törpül
a világ, és csak a világfaló étvágy, az áradó nevetés marad.
Zavartalan az utazás - nincs viharzóna… milyen jó, hogy az esőkabátot otthon felejtettük-, zavartalan
a leszállás. Taps, időben érkeztünk. Olaszországba mindig jókor jössz!
A reptér kicsi. Épp két kezdő világjárónak való.
Előtte vár a busz - és igen, működik a jegyautomata, és igen megértjük, mit is akar tőlünk - és fél
óra múlva az óvárosban tesz le. Közben persze megkezdjük az elvárt turista-ámuldozást: mert az
a leander…az az egyszerűség, …és az az erkély…! De az igazi, a „Citta alta” varázsolta hűha, csak a
középkori városfalon belül következik.
De milyen, de milyen hűha! Semmi kötelező körök, csak bámulászás kedvedre. Ha kimarad valami, az
se baj. Nincsenek kihagyhatatlan remekek - amit muszáj látni, hisz a megfelelni vágyás azt diktálja-,
csak kicsi csodák vannak, minden házban, szögletben, utcán, téren.
Olyan igazi élvezkedős hely ez: lila füge és nagy kerek sajtok a piacon, a kis Colleoni-kápolna, a nagy
Luca Giordano a Santa Maria Maggiore templomban (a pasi jobban tetszik nekünk, mint barokk
képei), kávé és süti az ébredező főtéren, a reneszánsz városház tövében megbújó Tasso kávézóban
(hogy múlik a költők dicsősége…), kavicsos utak, öröklétet sugárzó házak, csalogató üzletecskék,
éttermek. Ennyi…
Nem, el ne hidd! Sokkal, de sokkal több: életöröm és nyugalom. Csak lazán, élvezd, a tiéd, sikerül!
Mert ez Olaszország! A hit, az önbizalom, a jókedvű természetesség hazája és táplálója.
Ezt sugározza minden: a családias kisvendéglő –hmm, az a gnocchi, a grillezett Tomei sajt..-, ahova a
konyhán keresztül, a dolgukat kedvvel végző szakácsok mosolyával lépsz be.
A piac, a türelmes árusok, a gyümölcsökkel rakott pultok, a házi lekvárok színe, illata, a csábító
sonkák és a sajtok. Igen, még a sajtok is!
Kicsi piac, de elfér egymás mellett 5 helyi sajtkészítő is. Mind elégedett, tudja, amit csinál, jól csinálja.
Csak rajtad múlik, melyik íz áll hozzád a legközelebb, hát válassz, „Bon giorno!”
És tényleg jó a napunk! Végigkóstoljuk az összes sajtot: harmonikus ízek, semmi túlzás. Válogatunk,
veszünk, viszünk sajtot, prospektust, névjegyet, leírást. Hogy visszajöjjünk, hogy felfedezzük, milyen
egy olasz kistermelő élete, hogyan teszi bele még a sajtokba is azt a valamit, amit olyan gyakran
elfelejtünk: „Dolce vita”, az élet „édes”, ízleld bátran!

                                                                                                                                   Fischer Mónika