Panni sajt
Sajtos bolt

Ismét Csermajor!

Végre megint elérkezett az idő, hogy Csermajorra menjek. Egyre izgatottabban várom az újabb alkalmat.
Pénteken laborméréseket végeztünk Csiszár Rudolf tanár úrral. Átmentünk az iskolából a laborba, aminek igazi tejszaga volt. Mindenféle műszerekkel felszerelt helység, kémcsövek, lombikok sorakoztak a polcokon. A mai technika már szerencsére sok mindent automatikusan mér, úgyhogy nem volt nehéz dolgunk, csak a gombok nyomkodását kellett megtanulnunk. Ezután következtek kémcsövek, ami ez már kicsit bonyolultabb volt. Néztünk zsírszázalékot, mértünk tejsavfokot és egyéb érdekességeket. Rögtön el is gondolkoztam azon, hogy lehet, hogy ha tudományosan fogok sajtot készíteni, akkor teljesen új sajtok fognak születni. Biztos sok hasznos része van a méréséknek, de végül mégis a jó minőségű tejhez kanyarodtunk vissza, amit már én is régóta alapvetően fontosnak tartok a sajtgyártásban.

Ezután következett a mikrobiológia. Elsőre kicsit ijesztőnek tűnt, de számomra teljesen világossá vált, hogy itt dől el, ki milyen sajtot tud készíteni. Tanultunk mindenféle baktériumokról, penészekről, vírusokról. Kicsit érthetőbb lett, hogy mi miért van. Kedvet kaptam arra, hogy kísérletezgessek a baktériumokkal, és figyelgessem az eredményt. Nagyon sokféle lehetőség van a kísérletezésben. Az egyik baktérium aroma képző, a másik lyuk képző, az egyiknek 32°C a beoltási hőmérséklete, a másik hűvösebb helyen szeret érni. Szóval, ha ki tudnám kísérletezni, hogy nálam melyik baktérium érzi a legjobban magát, akkor biztosan világ bajnok sajtot tudnék készíteni. Bonyolult dolog a mikrobiológia, de érdemes vele foglalkozni.

Este leültünk beszélgetni egymással. Néhányan hoztunk saját sajtot, amit egy kis bor mellett megeszegettünk. Nagyon jó érzés volt a többiek beszámolóit hallgatni a sajtkészítésről.

Csermajoron gyönyörű mintagazdaság van. Pénteken éppen kiskecskék születtek, amíg mi laboroztunk. Muszáj volt megnézzük őket! Fehér anyának, két kis fekete gidája lett. Szépek voltak együtt. Nekünk is van két szamarunk: Zsuzsi és Csámpás (Zsuzsi épp vemhes), Áfonya, a pulikutyánk és van néhány macskánk is. Lehetett volna elhozni egy kisbárányt, és annyira szép volt együtt az a sok állat, hogy bennem is nagyon erős lett a vágy, hogy egyet hazahozzak. Aztán visszafogtam magam. Először még helyet kell csinálni az új jövevénynek.

 

Új hozzászólás

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.